Már egy ideje foglalkoztat, hogy hogyan lehetne "nagyonmentes" kenyeret sütni. Sok receptet láttam már, ami gluténmentes, de az én célom az volt, hogy se tojást, se élesztőt ne tartalmazzon. Rátaláltam Limara gluténmentes barnakenyér receptjére, és kipróbáltam, hátha kis átalakítással is működik. Bár ebben is van tojás és élesztő, ezeket lecseréltem.
Engedélyt kaptam rá, hogy a változtatásaimmal közöljem. Az eredeti recepthez képest a tojás helyett plusz egy evőkanál lenmagliszt és fél teáskanál guargumi került bele, azt élesztő helyett pedig foszfátmentes sütőpor (ez kevésbé bántja a gyomorpanaszokkal küzdőket, mint a sima sütőpor). Keleszteni természetesen nem kell, egyből mehet a sütőbe, de negyed óra pihentetés sütés előtt nem ártott a tésztának.
Aki bármilyen pékáru sütését tervezi feltétlenül látogasson el Limara oldalára. Rengeteget sütöttem és tanultam a receptjeiből. Ez úton is köszönöm, hogy megoszthatom ezt a receptet!
Hozzávalók (egy 600 g-os veknihez):
- 40 g teljes kiőrlésű cirokliszt
- 40 g rizsliszt
- 20 g kölesliszt
- 100 g burgonyakeményítő
- 100 g tápiókakeményítő
- 30 g lenmagliszt
- 5 g xantán
- 5 g guar-gumi
- 1 tk só (7 g)
- 1 ek cukor (20 g)
- 3 ek oliva olaj
- 1 tk almaecet
- 18 g foszfátmentes sütőpor
- 1/4 tk szódabikarbóna
- 3 dl langyos víz
Az összetevők bonyolultnak tűnnek, a többi viszont már pofonegyszerű:
A száraz összetevőket már a robotgépben habverőfejjel kevertem 5 percen át, majd az összekevert folyékony összetevőket hozzáöntöttem, és magas fokozaton további 5 percet "dagasztottam". Olajjal kikent formába simítottam a tésztát egy vizes/olajos szilikon spatulával.
200 °C-ra előmelegített sütő aljába egy tálban forró vizet tettem, és egyből betettem sülni a tésztát is. 50 perc alatt szépen készre sült. A sütőből kivéve a formában hagytam hűlni 10 percet, majd rácsra téve teljesen hagytam kihűlni (na ez nem teljesen igaz...túl kíváncsi voltam, még meleg volt, mikor megvágtam).
Puha habos, kissé tapadós tészta lett a végeredmény. A nagy keményítőtartalom miatt néha kicsit "csikorog" a fogak alatt, mint ha nagyon műanyag lenne - pedig nem az.
Bár még sokat tervezek kísérletezni ezzel a tésztával, úgy tűnik, hogy a keményítőtartalom miatt ilyen jó az állaga. Második nekifutásra megpróbáltam kicserélni a keményítők egy részét burgonyaliszttel - katasztrófa, nem érdemes próbálkozni ebben az irányban :)
Ha viszont már ez a tészta működőképes, megpróbáltam hátha zsemle formában is működhet, illetve elősütött pizza lap-ként sem lenne utolsó. Örömmel jelenthetem, mindkét verzió működőképes!
Ugyanazt a tésztamenyiséget használtam kiindulásnak. A harmadát belesimítottam egy 24 cm-es kiolajozott tortaformába és 20 percig sütöttem.
A maradék tésztát 3 részre osztottam, és kiolajozott szufléformákba tettem. Érdemes minél inkább laposra készíteni ezeket a pogácsákat, a tészta önmagában is megáll, és csak felfelé fúvódik, oldalra igazából nem terül. Ezeket a zsemléket 30 percig sütöttem.
A végeredmény magáért beszél. Nem csodarecept, de azt hiszem sok érzékeny ember hasznát veheti. A zsemlék elég puhák lettek, akár szendvicshez, akár burgerhez megfelelő lehet. Következő projekt azt hiszem a fehérebb kenyér, illetve a magvakkal dúsított lesz.
